Az UAV ellenintézkedések aktív és passzív védelemre oszlanak, az előbbi az UAV-t interferencia révén tönkreteszi, beleértve az elektronikus interferenciát, a lézert és így tovább; Ez utóbbi észlelést és korai figyelmeztetést használ, beleértve a radar, fotoelektromos és így tovább. Mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai. A választás a védelmi igényektől és a forgatókönyvektől függ. Az alábbiakban részletesen ismertetjük a kétféle védelmi technológia alapelveit:
Az aktív védelmi technológia elve
Az aktív védelmi rendszereket úgy tervezték, hogy közvetlenül megzavarva vagy megsemmisítve támadják meg a megszálló drónokat. Az ilyen rendszerek általában magukban foglalják az elektronikus zavarást, a lézerfegyvereket, az irányított energiájú fegyvereket és a kemény megölő eszközöket, például a rakétákat és az elfogó eszközöket.
1. Elektronikus interferencia: Adott frekvenciájú elektromágneses jelek kibocsátásával zavarja meg a drón és a földi vezérlőállomás közötti kommunikációt, így a drón nem tud utasításokat fogadni, így elveszíti a repülési képességét. Ennek a technikának az előnyei az egyszerű működés és az alacsony költség, de az interferencia távolságát és hatását nagymértékben befolyásolják a környezeti tényezők.
2. Lézerfegyverek: Használj nagy energiájú lézersugarat a drónok közvetlen megsemmisítésére. A lézeres ütés jellemzői a nagy sebesség és a nagy pontosság, de a költségek magasak, és az üzemeltető műszaki követelményei szigorúak.
3. Irányított energiájú fegyverek: Hasonlóak a lézerfegyverekhez, de más típusú energiasugarat (például mikrohullámú vagy milliméteres hullámokat) alkalmazhatnak a drón megsemmisítésére vagy letiltására.
4. Hard kill: például rakéták és elfogók, amelyek közvetlen becsapódással vagy robbanással semmisítik meg a drónokat. Ezt a megközelítést gyakran használják nagy értékű célok vagy fontos területek védelmére, de költséges és járulékos károkat okozhat.
Az aktív védelmi rendszerek előnye, hogy gyorsan azonosítani és reagálni tudják a drónfenyegetéseket, közvetlenül kiküszöbölve a potenciális biztonsági kockázatokat az ellenséges drónok zavarásával vagy megsemmisítésével. Van azonban néhány hátrányuk is, mint például a magas költségek, a baráti tűzveszély, valamint jogi és etikai problémák.
A passzív védelmi technológia elve
A passzív védelmi rendszerek közvetlen támadás helyett észleléssel és korai figyelmeztetéssel válaszolnak a drónfenyegetésekre. Ilyen rendszerek például a radar, a fotodetektorok, az akusztikus érzékelők és a jelfigyelő berendezések.
1. Radar: Elektromágneses hullámok továbbításával és vételével a drónok jelenlétének és elhelyezkedésének kimutatására. A radarrendszer nagy érzékelési hatótávolsággal és nagy pontossággal rendelkezik, de olyan tényezők is befolyásolhatják, mint az időjárás és a terep.
2. Fotodetektor: Optikai elvek alkalmazása a drónok jelenlétének és elhelyezkedésének kimutatására. A gyakori fotodetektorok közé tartoznak a kamerák és az infravörös érzékelők, amelyek valós időben képesek nyomon követni a drónok mozgását, és korai figyelmeztetéseket adnak ki.
3. Akusztikus érzékelők: A drónok jelenlétének észlelése a repülés közben keletkező hanghullámok érzékelésével. Az akusztikus érzékelők előnye az alacsony költség és az egyszerű üzembe helyezés, de az érzékelési távolságot és a pontosságot olyan tényezők is befolyásolhatják, mint a környezeti zaj és a terep.
4. Jelfigyelő berendezés: A drón és a távirányító közötti kommunikációs jel figyelésével annak jelenlétét és elhelyezkedését észlelve. Ezek az eszközök a frekvencia széles skáláját képesek lefedni, és azonosítani tudják a drón jel jellemzőit, mint például a frekvencia, a szög és a távolság.
A passzív védelmi rendszerek előnye az alacsony kockázat, a költséghatékonyság és a jogi megfelelés. A drónok fenyegetésére figyeléssel és korai figyelmeztetéssel válaszolnak, nem pedig közvetlen szabotázással, így alacsony a baráti tűz és a járulékos károk kockázata. Ugyanakkor az aktív védelmi rendszerekhez képest a passzív védelmi rendszerek alacsonyabb üzemeltetési költségekkel rendelkeznek, és alkalmasak hosszú távú bevetésre és nagy lefedettségre. A passzív védelmi rendszereknek azonban vannak hátrányai is, mint például a késleltetett reagálás, a nyomon követési intézkedésekre való támaszkodás és a technikai bonyolultság.
Összefoglalva, az aktív védelemnek és a passzív védelmi rendszernek megvannak az előnyei és hátrányai, és a konkrét választást a védelmi igények és forgatókönyvek alapján kell meghatározni. Az aktív védekezés nagy kockázatú és nagy értékű célpontok védelmére alkalmazható, és közvetlenül képes kiküszöbölni a fenyegetéseket. A passzív védelem viszont kiterjedt lefedettségre és hosszú távú monitorozásra alkalmas, folyamatos korai figyelmeztető képességeket biztosítva.
